Kettlebell
Ha megnézzük eredetét, akkor ez Oroszországban egy takarmány mérésére szolgáló eszköz volt, Girya néven ( melynek forgatói a Giryevik-ek voltak) és egy pud egység nagyjából 16kg nak felelt meg ( pontosan 16.38048 Kg).
Az Orosz szótárakban egészen 1704 re vezethetőek vissza a Girya-k rögzitése. Történészek a persza nehéz, bonnyolult szóvól „ gerani” és a szláv bubborék szó „gur’ összeolvadásától származtatják a Girya eredetét.
Természetesen ahol férfiak összegyűlnek, ott a versengés is kitör, így ezeknek a súlyoknak az emelgetése és mozgatása is terítékre került. Idővel különböző ünnepségeken egyfajta erősember versennyé alakult, ahol emelésük, forgatásuk és távolba hajításuk egyfajta megmérettetésé nőtte ki magát.
Hogy ezeken a megmérettetéseken egyre jobban szerepeljenek természetesen különböző módok és eszközök lettek kifejlesztve, hogy minél eredményesen tudják magukat képviselni a férfiak.
Itt említeném meg Dr. Vladislav Krayevsky-t, akit a kor erősemberei tekintenek példaképüknek és mentoruknak, iylen például Geroge HAckenschmidt, az „Orosz Oroszlán „ , aki saját vallomása szerint mindent tőlle tanult vagy Eugene Sandow, kit a modern testépítés atyjaként is szoktak emlegetni.
Nos, ez az úriember alapította az ősét a mai edzőtermeknek, a Szentpétervári amatőr súlyemelő társaságot és ezzel orosz súlyemelés alapjait is megteremtette. Ő írta a méltán népszerű könyvét, melynek neve „ A fizikai erő fejlesztése Kettlebellel és kettlebell nélkül”-, melyben kifejtette, hogy hogy lehet az emberi test erejét kiaknázni.
Nemcsak írói munkássága volt mérvadó, hanem, hogy az utolsó orosz cár, 2. Miklós orvosa, rajta keresztül olyannyira megtetszik 2. Miklósnak a kettlebell, hogy a katonaságnak utasította, hogy kezdjenek el a katonaságban is eme eszközzel edzeni.
Ahogy a népszerűsége továbbra is töretlenül felfelé ívelt, 1948-ban nemzeti sporttá nyilvánítottál Oroszországban, de ekkor már Európa többi országa is átvette erőedzéseikhez.
További kutatások ám már hamarabbi elterjedését is kimutatták, ilyen például az 1989 es bécsi Erősember konferencia, ahol egy német edző, Theodore Siebert, már nehéz kettlebell swingekkel dolgozott.
A kettlebell kultusza a nyugati világban az erősemberek kultuszával volt összeköthető és ők terjesztették és mutatták meg hihetetlen erőfejlesztő lehetőségeit. Így juthatott el Amerikába is, például Ludwig Durlacher erősember show eszközeként. Ludwig kora első személyi edzőjeként volt jelen, New Yorkban, Brüsszelben s Londonban volt edzőterme és a fent említett Eugene Sandow egyik edzője volt.
New York-i fellépései között szerepelt például, hogy két 34Kgos kettltbellt tartott a feje felett, fogai között meg egy 38 Kg-at. 67 évesen.
Szóval a kettlebell népszerűsége folyamatosan növekedett egészen a második világháborúig.
Számos spekuláció alakult ki, hogy a századfordulón még az egyik legnépszerűbb eszköz végül miért is tűnt el.
Ezek a feltételezések között van Amerika és Oroszország elhidegülése a hideg háború alatt és ezzel az Oroszországban nemzeti sportként kikiáltott kettlebell edzés háttérbe szorulása a nyugati világból vagy Joe Weider és Bob Hoffmann vetélkedése. Weider a testépítés és az izomtömegen keresztül látta az erő megtestesülését míg Hoffmann , súlyemelőként, az erő és a test képességeinek fejlesztése felől közelítette meg ( khmm funkcionális edzés khmm).
Ekkor kerültek képbe az izolációs gyakorlatok és a manapság már elterjedt konditermi gépek.
Mindenesetre a kettlebell mindkettőjüknél háttérbe szorult egészen a 2000 évekig, mikor is megjelent Pavel Tsatsouline első könyve „ Power to the people: Russian Strength Training secrets for every American” mely magyarul végül 2017-ben jelent meg „Erőt, egészséget! Az orosz erőedzés titkai” néven.